Szorongásmentes élet nincsen, ez illúzió

Az eredeti dr. Fachet gyógygomba egyenesen a feltalálótól

Szorongás és pánik: mi a megoldás?

Szorongani normális? Bizonyos mértékig igen! Erről legutóbbi előadásán Stoll Dániel klinikai szakpszichológus. A Budai Egészségközpont munkatársa a szorongás mellett a pánik mibenlétét, fajtáit, megnyilvánulásait és kezelési lehetőségeit ismertette.

Szorongás és pánik: mi a megoldás?
A szorongás és a pánik kezelhető

Sokféle definíció és félreértés övezi a szorongást. A legfontosabb, hogy nem aggodalom vagy gondolat, önmagában nem probléma és nem betegség – ez egy élmény, érzés, a testünkben van, fizikailag éljük át, egy aktivált állapot. A belő veszélyjelző rendszer része. Nem mindegy mennyire szorongunk, milyen mértékű és mennyire tartós az állapot. Bizonyos mértékig javítja a teljesítményünket, motivál. Ha túl kevés, akkor nem lesz elég motivációs nyomásunk, ha túl sok, az a teljesítmény rovására megy. A szorongást élvezhetjük, például ha krimit vagy éppen horrort nézünk, amikor kontrolált körülmények között éljük át a szorongást, mert tudjuk, hogy véget fog érni. Az a kérdés, hogy mennyire befolyásolja az életünket. Szorongásmentes élet nincsen, ez illúzió.

Lelki és fizikai folyamatok

Agyunk arra törekszik, hogy előre jelezze a potenciálisan fenyegető helyzeteket, a szorongás innen nézve egy jelzőfunkciójú élmény. Arra következtetünk belőle, hogy valami történni fog, amit jobb, ha elkerülünk. Önkéntelen, automatikus élmény, szándékosan nem tudunk szorongani. Amikor a szorongási folyamat elindul, a mélyagyi struktúrák ösztönösen kiértékelik a veszélyt, amit a korábbi félelem tapasztalatok alapján értékel az agy. Veszély érzékeléskor megkezdődik a testi aktiváció, ami válaszreakciókhoz vezet: üss vagy fuss reflex, lefagyás stb.
Aztán az agy elkezdi vizsgálni, honnan jön a veszély, és ha sikerül a veszély forrását azonosítani erre fog fókuszálni. Tehát a szorongás a túlélés szempontjából adaptív tulajdonság, azaz előnyös. Ez a rendszer akkor fejlődött ki, amikor az ember még a természettel küzdött, de a modern ember már más ingerkörülmények között él és a kapcsolati zűrzavarok fenyegetéseivel kell megbirkóznia. Szociális faj vagyunk az embergyerek számára az elsődleges veszély nem az, hogy felfalja egy krokodil, hanem az elsődleges kötődései sérülnek: magára hagyják, nem gondoskodnak róla, elfordulnak tőle. Ennek megfelelően a stresszrendszer az embereknél a kapcsolati történésekre van kihegyezve, hogy mi az, ami fenyegetést jelent a kötődési kapcsolatokra, a gondoskodásra.

Nem elég akarni

Szokták mondani, hogy minden a fejben dől el, ami a hibáztatás melegágya, erre kiváló példa a szorongás: akaraterővel, gondolatokkal nem lehet kikapcsolni. Ha elindul, akkor bármilyen jó üzeneteket mantrázhatunk magunknak, nem tudjuk leállítani.
Vannak állapotok, amikor a szorongás meghaladja a tolerálható élményt, vagy túl általánossá, hosszan tartóvá, gyakorivá válik. Ezt nevezzük szorongásos zavarnak, zavaroknak. Ilyenkor a veszélyérzet aránytalanul intenzív, nagyon erős testi aktiváció kíséri, mint a heves szívdobogás, légszomj, izomfeszülés, a gondolkodás beszűkülése. Megjelenik az elkerülési vagy biztonságkeresési késztetés, ez a szorongásos zavarok legnagyobb problémája. Az ember tulajdonképpen korlátozni kezdi a saját életét, beszűkíti azzal, hogy különböző táras helyzeteket, élethelyzeteket, élményeket megpróbál elkerülni.

Többféle szorongásos zavar létezik

A generalizált szorongás egy általános aggodalom, a „mi lesz ha” kérdésfeltevés. Folyamatos készenléti állapot kíséri krónikus fáradtság, koncentrációs zavarok, sok szomatikus- és testi problémával jár.
Pánikzavar esetén a pánikrohamok elkezdenek sűrűsödni, gyorsan fejlődnek ki, intenzívek, kontrollálatlan módon váltódnak ki. Biztonsági viselkedések alakulnak ki, az ember elkezdi korlátozni az élethelyzeteit, a szorongástól kezd szorongani.
A szociális szorongás általában kamaszkorban kezdődik, lényege a félelem mások negatív véleményétől. Szeparációs szorongás a félelem attól, hogy számunkra fontos személyeket elvesztünk. Gyerekeknél bizonyos életkorban ez normális, de felnőtteknél is előfordulhat. Léteznek tárgyiasult fóbiák, félelmek, félhetünk közlekedéstől, magasságtól, zárt tértől, orvostól, állatoktól.

Az izmainkban érezzük

A szorongás eszkalációja során erősödnek a testi tünetek, amiknek nem értjük az okát. Elkezdünk ezen gondolkodni és pánik lesz úrrá rajtunk, a tünetek válnak a veszélyélmény forrásává.
Szorongási tünet a harántcsíkolt akaratlagos izmokban megjelenő feszültség, a másik a simaizmokban összpontosuló szorongás. Tipikus jel a mély sóhajtások, a mocorgás, utalhat rá a tenziós fejfájás, derékfájás, szorító érzés a mellkasban, torokban, illetve a remegés és a görcsök. Szorongás hatására krónikus elernyedés, gyengeség, hasfájás, vérnyomásproblémák, migrén, rossz hólyagműködés is jelentkezhet. Heves belső szorongásos élmény következménye lehet a csőlátás, hallászavar, memóriazavar.

Legjobb, ha segítséget kérünk

Szorongást terápiával lehet kezelni, gyógyszeres támogatással még jobb eredmény érhető el, kezeletlenül viszont krónikussá válhat. Fontos a mentálhigiénia, a feszültségek levezetése, az érzelmi tudatosság, a szellemi töltekezés, a kiegyensúlyozottság, a rugalmas megküzdés. A szorongás az önértékelésre, önbecsülésre is hatással van. A szorongásra jelzésként kell tekinteni, ami valamire felhívja a figyelmünket, tehát nem elnyomni kell, hanem megérteni, szabályozni és, ha kell, szégyenérzés nélkül segítséget kérni.