Beszélnünk kell egy olyan tényezőről, amely elengedhetetlen a rákból való felépüléshez. Ahhoz, hogy a gyógyulás útjára lépjünk, fontos a pozitív hozzáállás. Így azokat az energiákat vonzzuk be, amelyek hozzásegítenek a céljaink eléréséhez, jelen esetben a betegség leküzdéséhez.
Egyes orvosok és pszichológusok úgy vélik, hogy a megfelelő hozzáállás akár közvetlen hatással lehet a sejtműködésre, következésképpen felhasználható a rák megfékezésére, ha nem is gyógyítására. A pozitív attitűddel rendelkező betegek könnyebben képesek megbirkózni a betegséggel összefüggő problémákkal és jobban reagálhatnak a terápiára.
A pozitív hozzáállás ereje
Az élni akarás vagy életösztön mindannyiunkban dolgozik, főként, ha olyan betegséggel küzdünk, mint a rák, azonban egyes emberekben erősebb, mint másokban. Sok orvos azt tapasztalja, hogy két hasonló korú, azonos diagnózisú beteg szervezete merőben eltérően reagál ugyanarra a kezelésre. A kevés látszólagos különbség egyike, hogy az egyik beteg pesszimista, a másik optimista. A szakértők úgy gondolják, hogy a pozitív hozzáállás befolyásolhatja a sejtműködést, vagyis felhasználható a rák növekedésének megállítására, ha nem is gyógyítására. A pszichoneuroimmunológiának nevezett új tudományos kutatási terület a mentális egészség fizikai jólétre gyakorolt hatására összpontosít, jelezve, hogy a betegeknek sokkal nagyobb szerepük van a gyógyulásban. A kutatók most olyan módszerekkel kísérleteznek, amelyek segítségével az elmét aktívan bevonhatják a rák elleni harcba, és ehhez olyan technikákat alkalmaznak, mint a meditáció, a biofeedback kezelés és a vizualizáció (pozitív képek létrehozása az elmében a testben zajló eseményekről).
Az elme hatalma
Az elme betegségek előidézésében és gyógyításában betöltött szerepét régóta vitatják. Sok a találgatás, különösen a rák esetében. Egyetlen tanulmány sem támasztotta alá, hogy az elménkkel képesek vagyunk szabályozni a rák lefolyását, bár a betegek gyakran ennek ellenkezőjét tapasztalják. Számos egyedi eset igazolja a pozitív hozzáállás és érzelmek erejét. Egy magas kockázatú emlőrákkal küzdő betegnél huszonkilenc évesen mastectomiát hajtottak végre, vagyis eltávolították a mellét. Harmincegy évesen előrehaladott, IV. stádiumú rákja volt masszív máj- és csontérintettséggel, ezt követően kiterjedt tüdőáttétekkel, de elképesztően erős élni akarással rendelkezett. Harminc évvel később még mindig köztünk van és aktív életet él.
A remény szerepe
Sajnos sok beteg úgy reagál a rák megrázó diagnózisára, mint a halálos ítéletre. Ez bénító félelmet eredményez, amely arra készteti az érintettet, hogy egyszerűen kivonuljon a világból, és várja az elkerülhetetlen véget. Ehelyett az élni akarás erősítésére kellene fókuszálni, és nem tehetetlen áldozatként megadni magunkat a ráknak. Legyünk aktív résztvevői a gyógyulásért folytatott harcnak, fogadjuk el az állapotunkat, és tarstuk féken az önsajnálatot. Az élni akarás minden összetevője közül a remény a legfontosabb. A reménnyel megőrizhető a pozitív hozzáállás, erősíthető az elszántság és a megküzdési készség.
Lehetőség a változásra
Bár a rák sok tekintetben szörnyű élmény, egyben kihívást, sőt lehetőséget is jelenthet a pozitív változásra. A betegségre válaszul sok ember számba veszi, hogy ki is ő valójában, és hogyan élt eddig. Ezt gyakran nevezik „megvilágosodásnak”. Gondoljuk át, hogy ki és mi fontos valójában az életünkben, és vessünk véget azoknak az élethelyzeteknek, mérgező kapcsolatoknak, amelyek nem építenek minket. Bármi is okoz örömöt és kikapcsolódást az életben, legyen az olvasás, régi filmek nézése, vagy az unokákkal való játék, annak fokozottan meg kell jelennie a mindennapjainkban, ha olyan betegséggel küzdünk, mint a rák.
A depresszió csökkenti a gyógyulás esélyét
Érthető módon az életünkért folytatott küzdelem félelemmel, kétségbeeséssel és belső gyötrődéssel van tele. A rák szembesít minket a halandóságunkkal és a hozzá kapcsolódó félelmeinkkel, ezért sok rákos beteg szenved depressziótól. A depresszió gyengíti az ellenálló képességet, ezenkívül alááshatja az élni akarást, kitartást és elszántságot, amelyre szüksége van a betegséggel való szembenézéshez és az orvosi kezelések elviseléséhez. A daganatos betegek depressziójának biológiai okai is vannak. A rák okozta érzelmi sokk következményeként biokémiai változások következnek be az agyban. Hasonló változásokat okozhatnak a kemoterápiás gyógyszerek, gyulladáscsökkentő szerek, fájdalomcsillapítók és a sugárterápia is.
A depresszió legjobb kezelése sok esetben az érzelmi támogatás, amit a családtagjaink vagy a barátaink nyújthatnak. Osszuk meg velük a félelmeinket és aggodalmainkat, ne fojtsuk vagy hallgassuk el az érzéseinket.
Ha erőnk engedni, próbáljunk meg minél többet mozogni, mert segít ellensúlyozni a súlyos betegség okozta letargiát. Ennek egyik oka az, hogy a testmozgás növeli az endorfinok mennyiségét az agyban, amelyek természetes hangulatjavítók.
A pszichoterápia természetesen nem fogja megszüntetni a rákot, de az általa nyújtott enyhülés növeli az életerőt. A terapeutával beszélhetünk a nyomasztó érzéseinkről, sőt segít abban, hogy feltárja a depresszióhoz hozzájáruló összes tényezőt, beleértve azokat, amelyekről esetleg nem is tudunk.
Néha elengedhetetlen az antidepresszánsok alkalmazása. A kezeletlen depresszió csökkenti a gyógyulás esélyét, ezért ne féljünk szakember fordulni, ha a pszichés állapotunk romlik.
Ázsiában enyhébb esetekben gyógygombákat használnak antidepresszánsok helyett. A gyógygombák adaptogének, azaz segítik a szervezetet a fizikai, kémiai és biológiai stressztényezők leküzdésében, valamint az azokhoz való alkalmazkodásban. Képesek csökkenteni a szorongást és javítani a hangulatot.
Forrás:
https://med.stanford.edu/survivingcancer/cancers-existential-questions/cancer-will-to-live.html
