Miért nem hat a kemoterápia? Ezt a kérdést rengeteg rákbeteg teszi fel, amikor a kezelés nem hozza meg a várt eredményt. Az NYU Langone Health és a Perlmutter Rákközpont kutatói megdöbbentő részleteket tártak fel arról, hogyan képesek a ráksejtek túlélni és szaporodni a kemoterápia ellenére is.
A Nature Metabolism című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a tumorok két fő módszerrel játsszák ki a gyógyszereket. Ez a felfedezés új utakat nyithat a hatékonyabb rákellenes terápiák kifejlesztésében.
A rák túlélési stratégiája
Bár a kemoterápia sikeresen kezeli a rákos megbetegedéseket és meghosszabbíthatja a betegek életét, köztudott, hogy nem mindenkinél és nem hosszú távon működik. Ennek egyik fő oka, hogy a rákos sejtek képesek átprogramozni saját anyagcseréjüket, hogy kijátsszák a gyógyszerek hatását.
A normál sejtekkel ellentétben a rákos sejtek a glükóz erjesztését (fermentációját) részesítik előnyben, nagyrészt tejsavvá alakítva azt. Ez a folyamat sokkal kevésbé hatékony energiatermelés szempontjából, ám óriási előnnyel jár számukra: gyors építőanyag-ellátást biztosít. A sejtosztódáshoz és a gyors növekedéshez rengeteg új fehérjére, nukleinsavra (DNS, RNS) és lipidekre van szükség. A glükóz lebontása során keletkező köztes termékek, azaz metabolitok, pont ezeknek az óriásmolekuláknak az előállításához szükséges nyersanyagokat biztosítják. Ez a képesség lehetővé teszi a rákos sejtek számára, hogy rendkívül gyorsan szaporodjanak.

A Nature Metabolism című folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók három gyakran használt kemoterápiás szert – raltitrexedet, PALA-t és brequinart – vizsgáltak. Ezek a gyógyszerek a pirimidinek, azaz a rákos sejtek növekedéséhez és szaporodásához elengedhetetlen anyagok előállítását próbálják gátolni. Azonban a kutatók felfedezték, hogy ha a rákos sejtek környezetében kevés a glükóz, képesek lelassítani anyagcseréjüket és kevesebb pirimidint felhasználni. Ez azt jelenti, hogy a kemoterápiás szerek, amelyek célja a sejtek „kiéheztetése” és elpusztítása, kevésbé hatékonyan érik el céljukat. Az alacsony glükózszint nemcsak az anyagcserét befolyásolja, hanem kihat a rákos sejtek „öngyilkosságáért” felelős fehérjékre is. Ezek a fehérjék normális esetben beindítanák a sejthalált (apoptózis), ám alacsony cukorszint mellett nem működnek megfelelően. Ez tovább nehezíti a rákos sejtek elpusztítását, így tovább tudnak növekedni és túlélni a kezelést.
Lehetséges jövőbeli terápiák
Dr. Possemato, a Perlmutter Rákközpont Rákkutató Sejtbiológiai Programjának társvezetője, elmondta, hogy csapatának tanulmányi eredményei egy napon felhasználhatók lehetnek olyan kemoterápiák vagy kombinált terápiák kifejlesztésére, amelyek megváltoztatnák vagy becsapnák a ráksejteket, hogy ugyanúgy reagáljanak alacsony glükózszintű mikrokörnyezetben, mint egy egyébként stabil glükózszintű mikrokörnyezetben.
A jövőben akár olyan diagnosztikai teszteket is kidolgozhatnak, amelyek megjósolhatják, hogy egy beteg ráksejtjei hogyan reagálnak a különböző kemoterápiákra. A kutatók azt is vizsgálják, hogy más ráksejt-útvonalak blokkolásával hogyan válthatnák ki az apoptózist, bár az eddigi kísérleti gyógyszerek (pl. Chk-1 és ATR-inhibitorok) tolerálhatóságát még alaposan vizsgálni kell.
A gyógygombák szerepe a rákkezelésben
Amellett, hogy a kutatók új, célzott terápiákat fejlesztenek a ráksejtek anyagcseréjének megzavarására, egyre nagyobb figyelem irányul azokra a kiegészítő kezelésekre is, amelyek támogathatják a betegek szervezetét a kemoterápia alatt és után. A gyógygombák, mint például a pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum), a bokrosgomba (Grifola frondosa) vagy a mandulagomba (Agaricus blazei Murrill), régóta ismertek immunmoduláló tulajdonságaikról. A bennük található bioaktív vegyületek, mint például a poliszacharidok (főleg béta-glükánok) aktiválják a természetes ölősejteket és a T-sejteket, így segíthetnek megállítani a rák terjedését.
Forrás:
https://www.sciencedaily.com/releases/2024/11/241126135735.htm